Az argentin zeneszerzők világa

2021. január 30. - Nyitrai László

Az előbb hallott művet talán mindenki ismeri, de szinte senki sem tudja, hogy argentin szerző műve. Lalo Schifrin generációja egyik legsokoldalúbb művésze, filmzeneszerzői tevékenysége a legismertebb, de jazz komponistaként és koncerteken játszott „klasszikus” zeneszerzőként is óriási repertoárt jegyez.

Talán nincs még egy olyan hely Latin-Amerikában, ahol a multikulturalizmus ennyire fontos lenne, mint Argentínában. Ez a hatalmas terület olvasztó tégelye lett az európai, afrikai és ázsiai embereknek, és kiválóan mutatja, hogy milyen fantasztikus, egyedi kultúra jöhet létre a népek keveredéséből. Az egymástól távoli eredetű összetevők egy egyedi, vibráló új minőséget hoztak létre.

Ezen a főcímzenén is legalább annyira érezhető a latin kultúra hatása, mint a swing és kissé még a kortárs zenei hatások is.

A mai zenés kirándulás nem lesz rövid, mert a modern argentin zene sokszínűségét így is csak felvillantani lehet. Készítsünk be egy jó italt és kezdjünk bele e világ megismerésébe!

Argentínába, a betelepülők is magukkal hozták a saját zenei hagyományaikat. Nemcsak spanyolok, olaszok és franciák érkeztek, hanem nagy számban szlávok és zsidók is. Így jelent meg a flamenco, a kontratánc, a polka és a mazurka is. Aztán ezek keveredtek az afrikai ritmusokkal.

***

Mint a legtöbb latin országban, itt is az 1800-as években kezdett fellendülni a saját komolyzeni élet. Ugyan Buenos Airesben már az 1700-as évektől létezett opera játszás, de argentin művek, csak a XIX.század derekától születtek.

Az 1800-as évek szerzői az európai romantikus stílusban alkottak, később jelent meg a nemzeti irányzat, európai formanyelvvel, de helyi, argentin témákkal. A század végén divatos volt az olasz stílusú operajátszás.

Hector Panizza Aurora című operáját a mai napig műsoron tartják. Ő nem csak zeneszerző, hanem opera igazgató is volt világszerte. Vezette a Teatro Colónt, a La Scalát a Coven Gardent, a Metropolitant és a Chicagó-i operaházat is.

Az Aurora szövegkönyvét Puccini szövegírója Luigi Illica jegyzi. Ebből a műből következik egy részlet:

***

Most egy olyan szerző műve következik, aki számos társához hasonlóan Párizsban tanult, ahonnan hazatérve, több művészeti intézetet alapított.

Carlos Buchardo művei között számos opera is található. Most a Canción del carretero-„A kocsis dala” c. művét hallhatjuk.

***

Három testvér volt a századforduló zenei életének meghatározó alakja: José María, Juan José és Washington Casto zeneszerzők és karmesterek voltak.

Juan José nemzetközi karmester karriert tudhatott magáénak, egy ideig a Melbourne-i Szimfonikusok vezetője is volt.

A most következő Toccata című műve volt az ezután következő zongoraverseny alapanyaga is.

Aki szeretné meghallgatni a zongora versenyt, ezen a linken eléri.

https://www.youtube.com/watch?v=P3PV70_lj1A

***

Julián Aguirre a századforduló nacionalista irányzatának egyik meghatározó képviselője. Szintén Európában, Madridban és Párizsban tanult. Műveiben kora nemzetközi stílusát a helyi folklór elemeivel ötvözte.

A Macska című rövid művét játsszuk le most.

***

Juan Carlos Paz a korszak legpolemikusabb szerzője. 1934-ben ő alkalmazta először Latin-Amerikában a dodekafon szerkesztési technikát. Kora modern zenéjének terjesztője, a „Megújhodási csoport” alapítója.

Ritmica ostinata c. darabját választottam. A cím magáért beszél.

***

Luis Gianneo a XIX. század végén született. Hazájában számos ifjúsági zenekart alapított és ő is részt vett a „Megújhodási csoport” munkájában.

Stílusában fejlődés tapasztalható a nacionalizmustól saját nyelvezete megtalálásig, majd a neoklasszikus és dodekafon eljárások alkalmazásig.

A Tarco virágzásban című szimfonikus költeménye késő romantikus, és impresszionista jegyeket is mutat.

***

Az 1910-es években született művészek közül kettőt emelek ki. Az egyik, Carlos Guastavino, aki kortársaihoz képest is erősen konzervatív nyelvezettel alkotott. Stílusára Albeníz, Rachmaninov és Debussy, valamint hazája idősebb szerzői, például Aguirre hatottak. Sok száz dalt komponált, ezért a „Pampák Schubertjének” is nevezik.

„Három románc” című alkotása következik.

***

A másik, Alberto Ginastera, a XX. század egyik legfontosabb argentin szerzője. Még Magyarországra is eljutottak a művei. Az ő művészete is számos egymástól távoli forrásból táplálkozik.

Aaron Cooplantól tanult az USÁ-ban, zenéjére Bartók is, de az argentin kreolok és indiánok művészete is hatással volt. A hagyományos formákat a legmodernebb tartalommal ötvözte.

Megalapította a Haladó Zenei Kutatások Latin-Amerikai Központját, ahova az egész latin világból jöttek a zeneszerzők a modern kompozíciós eljárásokat elsajátítani.

A színházi műfajok éppúgy foglalkoztatták, mint a koncerttermiek.

A nacionalista irányzatból indult, később a szeriális zene felé fordult.

Az én kedvencem az első korszakából a Hárfa verseny. Ez következik most:

A Popul Vuh, az utolsó, szeriális korszakának nagy hatású, de a komponista halála miatt, befejezetlen darabja, 7 tétel készült el. A művet Ormándy Jenő rendelte tőle a Philadelphia Orchestra számára.

A Popul Vuh a maya világ teremtéséről szól, a 7 tétel:

-Az Idők éjszakája, -A Föld születése, -A természet éledése, -A teremtés kiáltása, -A nagy eső, - A kukorica mágiája, -Nap , Hold és csillagok.

Alberto Ginastera iIdős korában Svájcba költözött. Itt látogatta meg az Emerson Lake and Palmer zenekar, hogy megmutassák neki Toccata c.művéből készült átiratukat. Amikor meghallgatta, így kiáltott fel: „Carramba! EZ az a forma, ahogy én is elképzeltem.”

Ez a mű eredeti változata:

Ez pedig az átirat:

***

Ariel Ramirez spanyol bevándorlók gyermeke volt, műveivel az argentin folk stílus ikonikus mestere lett. Először a tangóval ismerkedett meg, utána kezdte el a pampák cowboyainak a gauchoknak, valamint a kreoloknak és az indiánoknak a népzenéjét kutatni. Klasszikus zenei tanulmányait Juan Carlos Paz-nál kezdte, majd Madridban, Rómában és Bécsben folytatta.

Leghíresebb műve a Kreol mise (Misa criolla). A mű inspirációjáért a második világháború Németországába kell utaznunk, ahol a szerző lánytestvérei éltek, akik nácik által üldözötteket segítettek. Ramirez, megismerve ezt a történetet, eldöntötte, hogy egy spirituális művet szentel emlékére. Az 1964-ben megjelent kompozíció az első, nem latin nyelven írt mise, ugyanis az anyanyelvi misézés csak a második vatikáni zsinat után vált hivatalosan is elfogadottá. Spanyol nyelven énekelt bennszülött dallamok és ritmusok elegye a mű.

(Kik is a kreolok? A minimum egy nyolcad részben vagy annál nagyobb arányban spanyol leszármazottak. Előjogaik voltak, szubkultúrát alkottak. Később a spanyol udvartól való elszakadás fő motorjai. Ma a kreol jelző már tágabb jelentésű.)

Ezt a darabot szinte mindenki ismeri, ezért most inkább a Négy kreol keringő című művet hallgassuk:

***

Az 1900-as évek elején jelent meg Argentína és Uruguay La Plata környéki mulatóiban a számos kulturális előzményből táplálkozó műfaj, a tangó.

Eredetileg azt a helyet jelentette, ahol a feketék engedéllyel táncolhattak. A kialakuló új műfajra az afrikai ritmusok, az olasz népzene, a flamenco, a habanera, a szláv polka és mazurka, valamint a gauchok népzenéje is hatással volt, de egy teljesen új minőségű műforma jelent meg.

Az 1930-as években már nemcsak a szegények szórakozása volt a tangó, hanem az előkelő társadalmi rétegek is táncolták, sőt terjesztették is amerre csak jártak a világban. Londonban, Párizsban voltak tangó-teázások, tangó kirándulások. Volt tangó szín is: a narancssárga.

Először énekes műfaj volt. A korszak legnagyobb előadója Carlos Gardel volt.

Az aranykor a ’30-as évektől az ’50-es évekig tartott. Ekkor már - akárcsak Észak-Amerikában a swing zenekarok - nagy létszámú tangó zenekarok játszották ezt a zenét.

1955 után az „új tangó” elvontabb lett, Astor Piazzolla volt a legkiemelkedőbb szerző. Ma is ezt, az „új tangó” korszakot éljük, olyan zenekarok működésével, mint a Tanghetto, a Bajo Fondo vagy a Gotan Project.

***

Az idén 100 éve született Astor Piazzolla maga volt a megtestesült „multikulturalizmus”. Olasz - Argentínába bevándorló - családban született, akik még a szerző gyerekkorában New Yorkba költöztek. A környéken, ahol laktak, az erőszak, a szegénység, a maffia uralkodott, de itt találkozott először a tangóval és itt kapta meg első, 18 dolláros gomb harmonikáját apjától.

A lakásuk mellett egyik nap zongoraszóra figyelt fel, valaki Bachot játszott. A zenész egy magyar zongorista, Rachmaninov tanítványa, Wilda Béla volt, aki megismertette és megszerettette vele Bach-ot és a jazzt.

Az utcasarkon volt az Orpheum nevű klub, ahol Gershwin lépett fel.

1934-ben ismerkedett meg Carlos Gardellel, akinek egyik filmjében harmonikásként statisztált. Az énekes megpróbálta rábeszélni, hogy menjen vele vissza Argentínába. Családja azonban nem engedélyezte az utazást, és ez volt a szerencséje, ugyanis Gardel gépe lezuhant.

A család később visszaköltözött Dél-Amerikába.

A latin-amerikai turnén lévő Arthur Rubinstein szomszédjában laktak. A zongorista ajánlotta be Ginasterának, akinek első tanítványa lett. A mester ismertette meg vele a hangszerelést, a zenekari gyakorlatot, és megismertette a klasszikus és modern stílusokkal. Ebből az időből származik első korszakos műve, a későbbi stílusára nem nagyon hasonlító Simfonia de Buenos Aires c darabja. Hallgassuk meg a harmadik tételt:

Ezt a műve volt a „referencia”, amikor Párizsban tudott tanulni. Nadia Boulanger, a párizsi konzervatórium híres tanára vette szárnyai alá. Bíztatta az kétkedő művészt, hogy higgyen magában, és tartson ki a tangó mellett. Párizsban Stravinsky, Prokofjev, Ravel és Bartók voltak hatással művészetére, ekkor változott meg a stílusa: a kortárs hatásokat beemelte a tangóba. Bartók hatása a 3+3+2 lüktetés, de a metrum változás Piazzolla vívmánya. Ugyanakkor a kromatikus harmonizálás, a glissandok Ravel hatását mutatják, miközben a polifon írásmód miatt, eltűnt az ének szólam.

Argentínában eleinte idegenkedve fogadták komplikált, hosszú és disszonáns műveit. Nemzetközi sikere viszont egyre nagyobb lett. Rendszeresen koncertezett az USÁ-ban és Európában.

Rengeteg francia és argentin film zenéjét szerezte.

Most a Négy évszak Buenos Airesban c kompozíciót hallgassuk meg! �

***

Mauricio Kagel meghökkentő művészete interdiszciplináris érdeklődésének eredménye. A zenén kívül filmmel, történelemmel, irodalommal foglalkozott. Művészi programjának középpontjában a megszokott hangzás- és hallásélmény radikális kitágítása áll, Hangszer-színháza, a zenei gesztusokban lévő lehetőségeket, a megszokott eszközök szokatlan alkalmazását keresi. Utcai zajokat, máskor reneszánsz, vagy épp primitív hangszereket használt szokatlan helyzetekben. Élete nagyobb részét Németországban töltötte, ahol az avantgárd vezető alakja lett. „A legjobb európai zenész egy argentin” - mondta róla John Cage.

Gondolkodjuk el Szerenád című művén.

***

Dante Gerardo Grela, a ’40-es években született zenész generáció tagja. Ez a generáció elutasítja a művészetben az érzelmek elsődleges megjelenítését, illetve elzárkózik a populáris irányzatoktól;

csak a művészi formálás szabadsága és a szociális érzékenység a fontos számukra.

Grela egy brazil fesztivál alatt írta Színek című alkotását. Ez az egyik első mű, amiben a művészi nyelvezetek hibridizációjával kísérletezik: atonális hangzás környezetben modális fordulatok.

Nagy területű hangzástömbök váltakoznak dallamosabb, ritmikusabb szakaszokkal.

***

Az újabb zeneszerzők számára Ligeti, a folk, a rock és a diszkó is megfér egymás mellett, zenéjük is sokféle.

Luis Mucillo Brocéliande című 2003-ban megjelent műve a „Kerekasztal legendakör” történeteiből inspirálódott. A műben jelen van egy hamis, labilis tonális érzet. Néha felbukkan egy-egy tonális elem is, ami idézetként hat.

***

Mindeközben a tangó továbbra is erősen jelen van az alkotók életében, munkáiban. Érzésem szerint Argentínában senki sem tud Piazzolla hatása alól kikerülni.

Eduardo Alonso Crespo Tangója következik.

***

A következő művész Lucio Bruno Videla hosszabb ideig Bécsben élt és a Volksoper munkatársa volt. Ő alapított Európában elsőként olyan zenekart, ami kifejezetten argentin zenét játszik. Hazájába visszatérve 20 CD-ből álló sorozatot jelentetett meg elfeledett argentin szerzők és kortárs alkotók műveivel.

A Kamaraszimfónia című alkotásán keresztül ismerkedünk meg vele. A mű hangszer összeállítása is szokatlan: elektromos gitár és harmonika is játszik a zenekarban. A darab eleje passacaglia-szerű, később absztrahálva a tangó is megjelenik a kompozícióban, majd az utolsó szakaszban egyértelmű a rokonság mutat Piazzolla művészetével.

***

Marcelo Delgado alkotásaiban a határokat feszegeti, az átjárási lehetőségeket keresi: intuíciótól a szigorig. Célja, hogy a zenén keresztül megteremtse az emberek közti kommunikáció lehetőségének utópiáját.

A Zene-beszéd (El Hablo de la música) című alkotása is az emberi hangadások-hangok és a különböző hangszeres hangzások egymásba alakíthatóságát keresi. A bőgő beszédszerű gesztusaira rímel az emberi hang pengetésszerű gesztusa. A vonós zaj-papír zaj, a kitartott emberi hang, a kitartott hangszeres hang, a szaxofonba dúdolás, éneklés játéka; a jazz, a kortárs zene és a zaj szintézise ez a mű.

***

Osvaldo Golijov családja a ’20-as években Romániából és Oroszországból kivándorolt zsidó család. A szerző jelenleg az USÁ-ban él. A most 61 éves művészre hatással van a klezmer, a jiddis szakrális zene, a klasszikus kamarazene, a pop, vagy éppen a különböző latin zenék. Művei a kedvenceim közé tartoznak

Jelenleg a Chicagói szimfonikusok állandó zeneszerzője. Két művét is ajánlom, mert nem tudok választani. Mindkét műben finoman ötvöződnek az őt inspiráló hatások, de létre tud jönni egy új koherens alkotás.

Yo Yo Ma Előadásában Gustavo Dudamel vezényletével hallgassuk meg az Azúl-Kékség című művet!

A Lúa Desconocida című dal a Szent Márk passió című hatalmas művéből való. A Passió története szamba és más latin tánc és bennszülött stílusokban írta meg, de zeneileg sem veszik el a történet zsidó jellege.

Akinek van kedve, hallgassa meg a teljes Szent Márk Passiót. Megéri!

https://www.youtube.com/watch?v=5qsT0Yj1nfo&feature=youtu.be

***

A következő szerzőtől mindent szeretek, amit eddig hallottam.

Esteban Benzecry 1997 óta ugyan Párizsban él, de műveiben a latin témákat dolgozza fel. A Latin-Amerikai zenei gyökereket keveri a kortárs technikákkal. A saját alkotásaira egy elképzelt folklór elemeiként tekint.

Zenekari tripichonja, a Rituales Amerindias az ősi indián istenek világába vezet. A három tétel címe: Ehécatl (az azték szél isten), Chaac (maya víz isten) ,Illapa (inka villám isten)

***

A mai zenés kalandozás utolsó szakaszához értünk, a legfiatalabb alkotók világához.

Most egy 2019-ben bemutatott mű következik: Pablo Borrás Tre tre Tress c műve. (Három, három ,Háááárommm….)

A mű a lüktetés, a zaj, a dallam, az akkordok egymásba alakulása.

***

A befejezésül megismerhető alkotónak szintén számos közös ügye van a magyar zenével-zenészekkel. Az 1992-es születésű Alex Nante Az Eötvös alapítvány ösztöndíjasa volt. Fuvolaversenyének ősbemutatóját a Zeneakadémián tartották.

Utolsó mai alkotásként hallgassuk meg a Helles Bild című művet!