Nicaraguai mise

2020. június 13. - Nyitrai László

Zenés utazásunk következő állomása, Nicaragua.

Nyugodtan állíthatom, hogy ez a hely sem kevésbé véres évszázadokat tudhat maga mögött, mint az eddigi országok. Sok mindenkinek fájt a foga e földi paradicsom kincseire.

Egy jobb politikai krimi alapja lehetne az ország története. Akit érdekel, itt betekintést nyerhet: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicaragua_t%C3%B6rt%C3%A9nelme

Mindezen események következménye, hogy Nicaragua a térség legszegényebb állama.

Ettől függetlenül, a XIX. században több hullámban érkeztek a mit sem sejtő németek, olaszok, franciák tömegei a trópusi országba.

Így alakult ki Nicaragua mai színes arculata. A népzenében ezért a polka, a mazurka ugyanúgy megtalálható ezen a vidéken, mint a merengue vagy a son.

***

A leprás zseni, így híresült el José de la Cruz Mena. Sajnos családja több tagja mellett, ő is a lepra áldozata lett. 22 éves korára megvakul és eluralkodik rajta a betegség. Első, trombita oktató mestere az édesapja volt. Később, zenekari zenészként, több környező országban élt. Hondurasban Adalid Gamero tanítványa volt. Ezután El Salvadorba költözött. Az európai tradíció hatása alatt alkotott, főleg keringőket. A darabokat barátai segítettek lejegyezni.

A most következő mű a leghíresebb kompozíciója, amit egy versenyre komponált. Bemutatójakor akkora volt a lelkesedés, hogy betegsége ellenére a színházba hívták a szerzőt és a felhevült közönség “Viva Mena”-t kiáltozva dobálta a levegőbe.

Következzen tehát A romok:

***

A Közép-Amerikai országok ma már világi államok, azonban az egyház mindenhol fontos szerepet tölt be az emberek életében.

Alejandro Vega Matus művei is egyházi szolgálatban keletkeztek. Őt tartják a nicaraguai egyházi zenei nyelvezet megteremtőjének. A spanyol hatású felvonulási indulók csakúgy megtalálahtóak a repertoárjában, mint a népi ihletésű “son”-ok.

Ez a most következő vidám opusz húsvétra készült:

A Szürkület agóniája meditatívabb jellegű mű:

Akárcsak Cruz Mena, Matus is külföldön képezte magát. Az El salvadori himnusz szerzőjénél, maestro Juan Aberlénél tanult Guatemalában.

A szerző népszerűségét egyébként annak köszönheti, hogy a korban divatos foxtrott, mazurka, és polka világába is alkotói kirándulást tett, olyan témákat feldolgozva, mint például a „Halálos csók”.

***

Az előbb hallott mű - a nemrég elhunyt Manuel Dávila Nicaraguai miséje - szép példája annak, hogy a folklorista irányzat máig divatban van. A nicaraguai szerzők, akárcsak az elmúlt hetekben megismert más Közép-Amerika-i művészek, állandó inspirációs forrásként és megélt valóságként tekintenek a népművészetre, mint olyanra, amivel a széles tömegekhez lehet szólni. Ez a mű is hasonló felfogásban fogant, mint az argentin Ramirez Creol miséje. Tételei a miserendhez igazodnak.

***

Az ország máig legfontosabb klasszikus szerzője a múlt század első felében élt Luis Abraham Delgadillo.

Manapság is rendszeresen felcsendülnek művei. Ugyanúgy hatással volt rá a századforduló európai művészete, mint az indián népzene. Számos műfajban alkotott. Komponált nyitányokat, szimfóniákat, baletteket, versenyműveket.

Először az Indián nyitányt hallgassuk meg a Nicaraguai Nemzeti Filhamonikusok előadásában:

Következzen az Első gitárverseny:

Az egész spanyol nyelvterületen a modernizmus mestereként ünnepelt nicaraguai költő, Ruben Darío művére épül a La cabeza del Rawí című balett. A történet egy keleti uralkodóról szól, aki megbetegszik. Mivel az orvosok nem tudják megállapítani a bajának okát, egy asztrológust hívnak, aki szerint az uralkodó a szerelembe betegedett bele…

***

Csakúgy, mint a szomszédos országokban, itt is nagy népszerűségnek örvendenek a dalszerzők. A műfaj klasszikusa Camillo Zapata.

Ő teremtette meg a son műfajának speciális, helyi válozatát, a son nicát.

Eredetileg marimba arco, négy húros gitár-requinto- és maracas hangszerekre készültek e művek. A népi dallamokat kizárólag dúr akkorddal kísérték. A dalok témája a romantika, a nosztalgia, a haza, és a mindennapi élet viszontagságai.

Szóljon most a Caballito Chontaleño.

***

Az ország egyik legkülönlegesebb együttesét közel harminc éve alapította egy baráti társaság. Először gyermekelőadások zenei kíséretét látták el. Később specialitásukká vált a népi dallamok klasszikus feldolgozása. A Camerata Bach együttesnek immár 18 CD -je jelent meg.

Két darabot választottam a repertoárjukból.

Az első az Moncayo Huapangójára hasonlító El solar de Monimbo:

A következő az El Zanatillo:

***

A dalművészet másik kedvelt előadója Carlos Mejía-Godoy. Tőle az El Cristo de Palacaguina című dalt választottam.

***

Úgy tűnik, Amerikában egyre több országban felismerik, hogy az együtt zenélés - a zenekari játék - valódi lehetőségeket nyit meg a fiataloknak. Managuában 2012-től működik az állami ifjúsági szimfonikus zenekar.

A most következő felvételen Delgadillotól a Tűztánc című darabot játsszák.

***

Fiatalokból alakult az Arcus Ensemble. Akárcsak a Camerata Bach, ők is folk átiratokat játszanak.

Tőlük a Nicaragua középső vidékéről származó Danza negra című dallamot feldolgozó kompozíciót és Juan Rosales-Pasquier Credo című dalát választottam (ez élő koncertfelvétel).

***

2017-ben megszületett az első Nicaraguai opera, a Farkas és a Szent, Mario Rocha műve, Ruben Darío A farkas szempontjai című emblematikus verse alapján készült. A farkas a természet megszemélyesítője; az ember és a természet kapcsolatáról szól a mű.

A következő néhány videó érhető el a darab részleteivel: