Az obszidiánok tánca

2020. május 16. - Nyitrai László

Don José Matias Delgado atya nehezen ébredt, felült az ágyán, sajgott a feje. „…biztos a karibi passzát szelek miatt…” – gondolta. Mivel itt élte le az egész életét, már megszokta a természet erőszakosságát, és így inkább az izgalomra fogta a dolgot, amit titkos feladata miatt érzett.

Erőt vett magán, kikelt az ágyból és csinált egy kávét rummal miközben azt a zenét dúdolgatta, amit a napokban egy indián ünnepen hallott. Ettől a koktéltól annyira erőre kapott, hogy szinte rohanva hagyta el a parókiát. Az atya a La Merced templomba sietett, majd egyenesen felment a toronyba. A torkában dobogott a szíve, de nekiveselkedett: megkondította a harangokat. Ez volt a jel a felkelésre.

Felbolydult a város és egész El Salvador is.

* * *

Sok évnyi harc után 1821 szeptemberében írták alá a Közép-Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot Guatemalában. 1838-ig Közép-Amerikai Egyesült Tartományként létezett Guatemala, El Salvador, Honduras, Nicaragua és Costa Rica szövetsége, ahonnan 1838-ban El Salvador, a Megváltó földje kivált, ám mégsem jött el számukra a béke kora.

1980-ig Salvador valamennyi „átmeneti” elnöke katonatiszt volt. Az időnként megtartott elnökválasztások ritkán voltak szabadok vagy tisztességesek, az országban az oligarchia uralkodott a katonákkal együtt. Majd pedig elkezdődött az 1991-ig tartó polgárháború.

Csoda, hogy ilyen körülmények közt bárkinek alkotni volt kedve!

Mégis: érdekes művek születtek, amiket e sok színű vidék tragédiái, és a távoli Európa divatos irányzatai ugyanúgy megihlettek.

* * *

Ciriaco de Jesús Alas Santa Teclában látta meg a napvilágot 1866-ban. Hazájában mindenki a himnusz szerzőjeként emlékszik rá, pedig híresen jó parafrázisokat szerzett. Írt műveket a Parasztbecsület vagy a Trubadúr témáira, de indián dallamokra is. Tizennégy Missa de gloria művet komponált és egy máig népszerű bolerót, a Dichoso fui -t.

* * *

Az 1800-as évek végén egy Santa Ana-i fiatalember, David Granadino volt az egyik legnépszerűbb zenész.

Hegedűművész, zeneszerző és álmodozó volt. Tangókat, keringőket írt, és ezeket szinte mindenki dúdolta, köztük a Toñita-t vagy az Ismenia-t.

Egyik nap épp egy mandulafa alatt ücsörgött a salvadori Nemzeti Színház előtti parkban, amikor hirtelen megpillantott egy lányt, és rögtön eszébe is jutott róla egy dallam, aminek a kézenfekvő Egy mandulafa alatt címet adta.

(A teljes darab a következő linken hallgatható meg : https://www.youtube.com/watch?v=w1Pgs1lWsZk )

Ez a melódia azóta az ország nemzeti kincse lett, szerzőjéről pedig úgy beszélnek, mint aki El Salvador Johann Straussa.

* * *

El Salvador női zeneszerzője María de Barrata volt.

Nem csak zenét írt, hanem zongorázott és tanított is. Szenvedélyesen kutatta a helyi folklórt.

Ebből fakadóan számos műve népzenei motívumokra épült.

Alább megismerhetjük az Indián rituális tánc című kompozícióját.

A zenélés mellet társadalmi szerepet is vállalt. Részt vett az Amerikai Nők Egyesületében (Unión de Mujeres Americanas), és 1962-ben megkapta az „Amerika Asszonya” (Mujer de las Américas) címet.

* * *

Benjamín Solís Menéndez életét az oktatás és a kórus művészet töltötte ki. Számos együttest vezetett, akikkel a világ több országában koncertezett is. Orgonista, zongorista és zeneszerző is volt. Műveiben a folklór a romantikával keveredik.

Rengeteg vallásos alkotást is írt. Ezek közül való a következő:

* * *

Esteban Servellón kortársa volt az előbb említett művésznek. Don Servellón a római Santa Cecilia Akadémián tanult. Miután hazatért, a salvadori hadsereg szimfonikus zenekarának karmestere lett.

Működése a zenekar fénykorát jelentette. Isaac Stern, Ruggiero Ricci, Pablo Casals és más világhírű művészek léptek fel szólistaként.

Saját alkotásai az eddig hallott zenékhez képest jóval modernebb hangzásvilágú. Az alább hallható vonósnégyese időnként vonószenekari darabként is elhangzik. A mű harmadik tétele a menüett és a rock sajátos vegyítése.

A teljes darab ezen a playlisten érhető el:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLxMqiIwzEVV4gQP-VO_AVPuZ-TPpq0JoS

* * *

A külföldön leginkább ismert salvadori zeneszerző Carlos Colón Quintana.

Stílusára a pop éppúgy hat, mint a klasszikus zene vagy a folklór. Számos műve dolgoz fel történelmi kríziseket. A Nyitány egy mártir tiszteletére is ilyen.

Ez úgyszintén egy több videóból álló zene. A teljes mű ezen a playlisten érhető el:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLxMqiIwzEVV6IDcyfIpULTHn20HuiL4Zh

* * *

A mai utolsó alkotónk Ramsés Calderón; aki alig idősebb nálam.

Egyik művét a következő történet és növény ihlette: az 1900-as évek elején hatalmas rovarinvázió tombolt az országban. A sáskák mindent letaroltak és éhínség tört ki. A Brosimum alicastrum fa - a salvadori bennszülöttek nyelvén, náhuat-ul Ojushte a neve - termése maradt szinte a lakosság egyetlen tápláléka.

Csendüljön fel tehát Ramsés Calderón Ojushte című alkotása!

(Egy érdekesség, ha valaki nyelvet tanulni is akar: a náhuat nyelvet tartják az azték nyelv mai változatának. Manapság ismét törekszenek rá, hogy minél többen beszéljék e nyelvet, ezért programokat indítottak, amik elősegítik a tanulást. Ebből a kis videóból a testrészek nevét tanulhatjuk meg aztékul: )

* * *

Ebben az országban is felismerték, hogy az együtt zenélés kitörési lehetőség a fiataloknak, ezért az El Sistema mintájára létrehozták a Don Bosco Ifjúsági Szimfonikus Zenekart.

A mai utazás zárásaként az ő felvételüket hallgassuk meg.

Az ország második himnuszaként kedvelt El Carbonero-t játsszák.