Kuba az a Közép-amerikai ország, amiről mindenkinek valami beugrik. A szivar, a Cuba libre koktél, Castro, a Buena Vista Social Club. Mivel a ’60-as évektől egy ideig ugyanabba a politikai táborba tartoztak országaink, számos kubai művész fordult meg régiónkban.
Ki emlékszik ma már erre!
Ismerkedjünk meg tehát e páratlanul gazdag kultúrájú ország néhány alkotójával!
Kubát első útja során fedezte fel Kolumbusz 1492-ben. Nem sokkal ezután európai zenészek is megjelentek az országban. A XVI. századtól pedig az Afrikából behurcolt rabszolgák, akik -mivel a kontinens eltérő tájairól származtak- önmagukban is igen sokféle kulturális háttérrel rendelkeztek. Az ő örökségük a ma is használt ütőhangszerek legjava. Mivel a bennszülött indián lakosság viszonylag gyorsan a hódítók áldozatává vált, ezért zenei örökségük nem számottevő.
A XIX. századi kínai betelepülők a kínai kürtöt hagyományozták a mai zenészekre
Gavilán Carnevales című művében 2.15-től hallható.
A spanyol hódítók legfontosabb öröksége a gitár.
Az általuk meghonosított zenei formák az évszázadok alatt - köszönhetően az afrikai hatásnak - jelentősen átalakultak. Szinte minden korban, a gyarmatosítók intenzív európi kapcsolatainak köszönhetően, a szigeten is megjelentek az öreg kontinens éppen aktuális műzenei áramlatai.
Mi most a XIX. század végétől kapcsolódunk a történésekbe!
***
Az 1800-as évek végén a havannai társasági élet egyik kedvelt szalonja volt Fernando Arizti háza a La Loma del Ángel negyedben. A kor népszerű művészei adtak itt egymásnak randevút. Fernando lánya, Cecilia, zeneszerző volt, aki hazájában és Észak – Amerikában neves zongoraművészként is ismertek. 1892-ben a Carnegie hallban is fellépett. Írt zongoratechnikai darabokat és különféle karakterdarabokat is, amiket New York-ban adott ki. Stílusára Schumann és Chopin voltak hatással.
A Scherzo című darab következik.
***
A XX. század elején két fiatal ember forradalmasította a kubai szimfonikus zenét.
A céljuk az volt, hogy a zenében megjelenjenek a szigetre jellemző témák. Mozgalmukat Afrocubanismonak hívják.
Amadeo Roldán írta az elő olyan művet, amiben karibi hangszerek is helyet kaptak a szimfonikus zenekarban. Legnépszerűbb műve egy balett: "La Rebambaramba” 1928-ból. Ahogy egy kritikus írta: ”a mű egy kubai Fiestáról szóló lenyűgöző festmény , kubai ritmusokkal és sokféle állatra utaló burjánzó effekttel.”
Ritmicas című sorozatának V. és VI. részében csak ütőhangszereket használ. Ezt 1930-ban írta, ugyanabban az időben, mint Varése az Ionisation-ját. (Ez forradalmi újításnak számított a korban.)
Alejandro Garcia Caturla azon fiatalok közé tartozott, akik Európában képezték magukat. Ő Nadja Boulangernél tanult Párizsban. Hazatérve egy kis városban telepedett, két felesége és 11 gyermeke volt. Korai halála vetett véget munkásságának, 34 évesen öngyilkos lett.
Kubai nyitány című műve a leghíresebb kompozíciója. A mű egyetlen témából kialakított részletek- metszetek variálásából áll.
Grieg és Dvorak táncainak fontosságához hasonlítják a Három kubai tánc c művét.
***
***
A forradalom után a kormányzat a bárokban hallható kreol szórakoztató zenével szemben a komoly és koncertzenét támogatta. Ez arra késztette a művészeket, hogy hagyjanak fel a szórakoztató zene írásával és a kortárs zenével foglalkozzanak. Számos izgalmas alkotó és mű lett ennek eredménye!
A ’60-as évek közepén fiatalok egy csoportja megalakította a Saíz testvérek brigádja nevű csoportot, hogy saját műveiket propagálják. E csoport tagja volt a XX. századi kubai komolyzene egyik legnagyobb alakjának tartott gitárművész és zeneszerző: Flores Chaviano.
Bányász requiem c alkotása következik.
Az előbb hallott másik mű a mester Entrequatre című kompozíciója. A kubai ritmusok és az új gitárhangzások ötvözete, viszonylag szabad formában. Az új kubai gitáriskola törekvéseinek jó példája.
A háború után létrejött gitáriskola legnagyobb mestere Leo Brouwer, aki világjáró gitárművészként és igen termékeny zeneszerzőként, napjaink egyik legismertebb kubai művésze. Az elmúlt évtizedekben szabadon használt kortárs zeneszerzési technológiákat, de egyik mellett sem köteleződött el. Pályája elején főleg a kubai ritmusok hatottak rá. A ’70-es években megmártózott a dodekafónia és a szerializmus világában. Legutóbbi műveiben egy fajta minimalista eljárást követ, ő moduláris szisztémának hívja. Ennek egyik példája a Fekete boszorkányok szórakoznak c műve.
Jól megfigyelhető, ahogy egy több rétegű hangzástömböt úgy változat folyamatosan, hogy egyes elemeket fokozatosan elhagy, másokat kiemel, majd átalakít, ezzel újabb kiindulási tömböt hozva létre.
Hatalmas számú gitárművei stilárisan széles skálán mozognak. A historizáló művektől egészen az új hangszertechnikai eljárásokat felvonultató művekig.
A kubai táj esővel c mű a moduláris technika, a folklór és az impresszionizmus egy sajátos ötvözete.
Az „Égből a levegő és mosoly árad” c műve az új hangzások felé nyit.
Carlos Fariñas a kubai avantgárd jeles képviselője. Hagyományos apparátusú művek mellett, elektroakusztikus műveket is komponált. Most egy neoprimitív zenekari művet választottam tőle.
A darab, a testvérét véletlen megölő mitikus görög királynőről szól.
***
Guido Lopez Gavilán két művével már találkoztunk mai túránk elején. A szerző művészetében kiválóan megfér egymás mellett a szórakoztató zene és a különböző historizáló vagy avantgard irányzat.
Most egy kórusművét hallgassuk meg. Nem sok köze van a Közép-Európában megszokott kórushangzáshoz. :)
A Trio című mű drámaisága és hangzása szerintem Sosztakovicsra emlékeztet. Sosztakovics Kubában!
Érdekes, ahogy a zeneszerző a különböző hangzásminőségek-hangszínek egymásba alakíthatóságával kísérletezik.
***
***
Kubában teljesen megszokott, hogy nők zeneszerzéssel foglalkoznak. Cecilia Arizti idejében is létezett Havannában egy híressé vált női kör, akik az előadóművészet mellett komponálással foglalkoztak. A XX. században és jelenleg is, több, aktívan tevékenykedő zeneszerzőnő alkot.
A forradalom után sokan elhagyták az országot. Illetve a legfiatalabbak közül többen, ugyan kubainak vallják magukat, de nem az anyaországban születtek és élnek.
Tanía León is emigrált. 1967 óta él New Yorkban.
Az Inura című műve egy összegző mű, több, egymástól távoli időben írt kompozíció együttese. Az egyes tételek komponálási metódusa is merőben különböző. Ezen a felvételen három részlet hallható:
Kubai utunk utolsó előtti zenéje Evelin Ramón műve: „A szenvedése csúcsán az ember kész eltávozni”
A kompozíció hangzásvilágában a hangszerekből kinyerhető zajjá alakuló hangzások fontos szerephez jutnak.
A mű a videón 3perc 25-nél kezdődik.
***
***
Köszönöm, hogy velem tartottak! A következő helyszín Mexikó lesz, egy igazán nagy falat.
Ráadásként egy játékos feldolgozást hallgassunk meg! :D
Mozart y Mambo-Rondo alla mambo!
források:
www.pixabay.com
https://www.ecured.cu/Edgardo_Mart%C3%ADn_Cantero
https://es.wikipedia.org/wiki/Sergio_Barroso
https://es.wikipedia.org/wiki/M%C3%BAsica_de_Cuba
https://www.ecured.cu/Anexo:Compositores_de_Cuba
https://www.icareifyoulisten.com/2015/11/5-questions-guido-lopez-gavilan-composer/
