Panama egy zenétől zsongó ország. Alfanno -a dalszerző, akinek 187 énekes adta elő dalait- azt mondja: „ A panamaiak a lelkük legmélyéig romantikus alkatok. Amikor kicsik voltunk , zeneszerzők egész sorának dallamait dúdoltuk. Egyébként az országunk mindig is örömmel fogadta az énekeseket és zeneköltőket.”
Kedves Hallgatóink!
A most következő különleges online koncert alkalmával a kortárs panamai zeneszerzők műveibe nyerhetnek betekintést!
Az első kompozíció az Észak-Amerikában élő gitár művész és zeneszerző Emiliano Pardo Tristan Saloma című műve volt.
Folytassuk a panamai komolyzene egyik nagy öregjének , a 92 éves korában nem rég elhunyt Eduardo Charpentier de Castro néhány darabjával.
Fiatalon Párizsban Marcel Dupré tanítványa volt, majd a Birminghami szimfonikusok első fuvolistája lett. Hazatérve a Panamai Nemzeti Szimfonikus Zenekar karmestere és megújítója, és a panamai zenei értékek nemzetközileg elismert terjesztője lett.
Egy 3 CD-ből álló sorozatot hozott létre, amiben hazája népzenei témáira készült műveit vették fel.
Egyik leghíresebb darabja a szintén folk témákra épülő Egy tipikus panamai próba.
Térjünk vissza első szerzőnkhöz! Emiliano Pardo Tristán így vall:
„ A műveim frissnek hatnak, mert a kortárs zeneszerzési technológiákat használom, de az az élmény, amit szülőföldem táncai -a saloma, a registro, a zapatero- jelentenek nekem, az átsüt minden darabomon.”
A most következő két mű is ebben a szellemben fogant:
***
„Panamába nem jutottak el olyan a XX. századi jelentékeny zeneművek, mint a Pierrot Lunaire vagy az Egy katona története. A Sonancias elnevezésű avantgard zenei estek azt a célt tűzte ki, hogy a panamai közönséggel is megismertesse ezeket az alapműveket” írja a kortárs fesztivál ajánlójában a zeneszerző.
Hasonlóképpen tapasztalta ezt több, mint fél évszázaddal ezelőtt egy akkor fiatal komponista Roque Cordero is.
Ő az a szerző, akiről annak ellenére nem tudunk semmit itthon, hogy az amerikai kontinensen mindenhol játsszák a műveit, és Ginasterával, Coplanddel hasonló jelentőségűnek tartják számon.
Önszorgalomból tanult zenét és zeneszerzést. „Bár tanulmányoztam Beethoven partitúráit, a zenéket csak a elképzelni volt lehetőségem. Azért, hogy végre lehetőségem legyen élőben is meghallgatni őket, 21 évesen létrehoztam a Panamai Nemzeti Szimfonikus Zenekart. Ezután kezdtem el a zenekari műveimet írni. Előtte csak bandeknek írtam.”
Később Ernst Krenek és Dimitri Dmitropoulos tanítványa lett. „Rájöttem, hogy tanulnom kell, de a hazámban nincs senki, aki választ tudna adni a kérdéseimre.”
A híres karmester apai jó barátja lett; ő fizette az amerikai tanulmányait. „Nehogy bármikor arra gondolj, hogy visszafizeted nekem a pénzt. Egy nap majd talán lehetőséged lesz arra, hogy te is hasonlóan segíts máson.”
Fiatalkori művei Ginastera pre-szeriális korszakára emlékeztetnek.
1946-tól Krenek hatására kezd a tizenkét fokú technika Berg féle változatával alaposabban foglalkozni.
***
Koncertünk első felében maradjunk a kamara zenei alkotásoknál!
A festő, novellista és zeneszerző Jorge Bennett magát történet mesélőnek tartja. „Különféle műformákat választok, hogy azokat a történeteket, akiket elképzelek napvilágra tudjam segíteni.”
A koncert első részének vége felé közeledve egy olyan művet hallgassunk meg, amit a mexikói konzervatóriumban írt egy fiatal ember: Ricardo Risco. Ezt a darabját tekinti az opus 1-ének.
***
***
„Az én zeném nem igazán életrajzi ihletettségű, de az életem mégis a hangok összessége. Mindazon érzelmek , amiket átéltem, az álmok amiket megvalósítottam, vagy összetörtem. A barátságok esszenciája, vagy a családom és az emberek felé érzett szeretetem. Nem találni gyűlöletet a zenémben. Én nem utálom az embereket…”
A koncert második felét szenteljük Roque Cordero két legismertebb művének!
Az elsőként elhangzó a Hegedűverseny.
„A II. Szimfónia nagyon-nagyon személyes mű. Egészen sajátos formája van, amivel sem azelőtt, sem azóta nem találkoztam másnál. Ez egy dupla szonáta forma: az egyik a másikban, egy egy tételes műben. A Caracasi premieren a közönség megilletődött. Egy kritikus azt írta, hogy én vagyok a bizonyíték, hogy a „tiltott” 12 hangú technika sem akadálya annak, hogy az ember valami személyeset közöljön, amit a közönség örömmel fogad.”
A panamai zeneszerzők első magyarországi koncertjének utolsó kompozíciója következik most.
Köszönjük, hogy velünk tartottak! Viszont hallásra!
Roque Cordero: Második Szimfónia
