Nyitrai László zeneszerző vagyok.
Egy érdekes zenés kalandozásra invitálom Önöket!
Zenészként mindig is érdekeltek a nyugati zeneirodalom fősodrán kívüli kívüli, egzotikus országok alkotói. Arra gondoltam, hogyha már jelenleg úgysem lehetséges utazni, fedezzük fel távoli vidékek komponistáit!
Úgy tervezem, hogy két hetente, szombatonként jelentkezem egy-egy új helyszínnel.
Készüljünk is fel a meglepetés utazáshoz! Öltözzünk is át kényelmes nyári viseletbe, készítsünk be egy kis frissítő italt, foglaljunk helyet a fotelünkben- máris a repülőben ülünk.
Dőljünk hátra...
...Felszállás!!!
Sok-sok órányi repülés után egy párás, vulkánokkal teli, kávé illatú vidékre érkezünk, ahol az erdők jaguárok bőgésétől hangosak, ahol a folyók a Csendes-óceánba és a Karib-tengerbe sietnek.
Az őslakosok „Tűzokádó hegynek” hívták ezt a területet vagy, ahogy ma nevezik:
Guatemala.
A több ezer éves maja birodalom már jóval a konkvisztádorok érkezése előtt - 900 táján- az aszályoknak és viszályoknak köszönhetően kis királyságokra hullott. Az indián kultúra végső pusztulása a spanyolok 1523-as megjelenésével kezdődött. A vidék 300 éven keresztül volt európai gyarmat; egyfajta közép-amerikai közigazgatási központ. A betelepülők nem csak a hadseregüket, a kultúrájukat is magukkal hozták, ezzel művészileg is leigázva a helyieket. A missziók feladata volt a helyiek képzése, így a zene- oktatás is.
Az utazásunk célja, hogy betekintést nyerjünk ebbe az újonnan kialakuló, egyre inkább keveredő, érdekes zenekultúrába.
A misszionáriusok érkezésével a helyiek megtanulták, mi a gregorián, és a reneszánsz polifónia világába is kénytelenek voltak betekintést nyerni. Az itt alkotó első zeneszerzők természetesen Spanyolországból érkeztek. Az egyház szolgálatában állva az egyházi év különböző eseményeire komponálták alkotásaikat.
Az egyik ismert első mester Pedro Bermudez.
Hallgassunk is bele munkásságába:
Mivel a leigázott lakosságot barbárként kezelték, hosszú ideig nem volt cél, hogy a kultúrájuk is megjelenjen a hivatalos művészetben. Az első évszázadokban tehát az európai hangzásvilágú művek domináltak. (Az új hitet azonban könnyebb volt elfogadtatni úgy, hogy bizonyos ünnepeket összemostak a helyi istenek rítusaival.)
A zeneszerző generációk általában családi leszármazás útján jöttek létre,vagy bizonyos kolostorokban tanító mesterek által. (Ez hasonlít az európai gyakorlathoz. )
Ez egyik első ilyen mester Manuel José de Quirós volt.
Csendüljön fel az ő egyik kompozíciója!
Furcsa kimondani, de tényleg létezik guatemalai klasszicizmus!
Valószínűleg az első amerikai zeneszerző, aki a szimfónia műfajában alkotott José Eulalio Samayoa volt.
Samayoa számos darabot komponált egyházi használatra. Írt nyolc misét, Requiemet. Sőt zenekari darabokat is: például „Toccatát templomi használatra”. A művei nem sokban különböznek kora európai hangzásvilágától.
Szimfonikus stílusára Haydn művei voltak nagy hatással. Csak néhány ilyen kompozíciója maradt fenn,
hallgassuk meg ezek közül a hetedik szimfóniát!
„Sones” műfaji megjelöléssel olyan műveket komponált, amelyekben vegyítette kora nemzetközi stílusát a helyi indián hangzásvilággal.
Íme ezek közül egy, különösen népszerű:
Az 1800-as évek a függetlenedés, majd az azt követő forradalmak és puccsok korszaka volt. A helyzet a ’70-es évekre normalizálódott, ekkor felpezsdült a zenei élet is. Több zenész európai tanulmányútra ment, olasz opera társulatok vendégeskedtek az országban. Műkedvelő zenekarokból megalakult az első hivatásos szimfonikus zenekar, létrejött a nemzeti konzervatórium .
...és 1894-ben- azóta tartó össznépi őrületet keltve- Sebastián Hurtado feltalálta a kromatikus marimbát, amely Guatemala nemzeti hangszere lett!
A XX. század elején, csak úgy mint nálunk is, a zeneszerzők figyelme nyíltan a folklór felé, a helyi mítoszok felé fordult. Egy zeneszerző testvérpár Jesús és Ricardo Castillo is ilyen alkotók voltak. Jesús "Indián nyitány"-okat írt.
Ricardo Párizsban tanult, művein érezhető az impresszionista stílus hatása. Számos szimfonikus fantáziát írt. Ez a kedvencem:
Sajnos igazán fiatal, a húszas-harmincas éveiben járó mai zeneszerzőről nem találtam anyagot.
A mai nagy öregek egyike Dieter Lehnhoff, aki nem csak zeneszerzőként, hanem a historikus zene kutatóként is kiemelkedő. Nélküle ez a poszt sem született volna meg!
Csendüljön fel tőle egy különleges hangulatú zene:
A mai utolsó szerző Joaquín Orellana, a guatemalai avant-garde fenegyereke!
Műveiben az ősi múlt és saját kora tragédiái tükröződnek. Teljesen új -sokszor elektronikus- hangzásvilággal kísérletezik. Szoborszerű hangszereket épít, amik képesek analóg módszerrel visszaadni az elektronikus hangzás érzetet.
A mai utolsó művünk a művész „Egy elképzelt marimba ágai” című darabja.
Töltsük újra poharunkat és merüljünk el ebben a merész fantáziában!
Vidám napot mindenkinek !
A képek forrása:
https://colnect.com/en/stamps/stamp/546842-Jose_Eulalio_Samayoa-Personalities-Guatemala
